Próxima Paragem

Akiknek előző posztunkban kellőképpen elvettük a kedvét Párizstól, azoknak ajánljuk figyelmébe alábbi bejegyzésünket, melyben a francia főváros napos oldalát mutatjuk be.
Eiffel-torony, bagett, svájcisapka, művészek és fényáradat... Párizs gazdag történelme és kultúrája, elképesztő épületei és gasztronómiája évről-évre turisták tízmillióit vonzzák a városba. Alább, három pontba sűrítve igyekszünk összefoglalni, hogy miért is érdemes az életben minimum egyszer ellátogatni a Fény városába.

1. Városkép.
   Párizs belvárosában - gazdag történelméből adódóan - minden sarkon van valami látványosság. A legfontosabb látnivalók világszerte híresek, egyenként is megérik a repjegy árát és természetesen kötelező részét képezik utazásunknak (ilyen látványosságok az Eiffel-torony, Notre-Dame, Louvre, Sacré-Coeur, Champs-Élysées és az Arc de Triomphe). Ezek megcsodálása után azonban érdemes rászánni egy napot arra is, hogy akár teljesen céltalanul a városban kószálva megtapasztaljuk az igazi párizsi hangulatot. Aki már sétálgatott a Szajna partján napsütésben, utcai művészekkel és zenészekkel körülvéve, a jellegzetes, csapott tetejű épületeket és gyönyörű hidakat csodálva, az tudja miről beszélek. A francia utcácskáknak megvan a maguk különleges hangulata, amihez hasonlóval én még nem találkoztam Európában...
   Különösen igaz ez a Párizs északi részén elhelyezkedő Montmartre területére, mely egyik személyes kedvencem. Rengeteg író, festő, művész dolgozott a környéken... Csak, hogy a legnagyobbakat említsem, Dalí, Picasso, Van Gogh és Monet mind-mind itt élték le életük egy részét. A terület nem csak a művészeknek, hanem olyan népszerű mulatóknak is otthont ad, mint például a Moulin Rouge. Ha pedig kisétálgattuk magunkat, és elértünk a Montmartre domb tetejére, jutalmunk nem más, mint a Sacré-Coeur és az épület elől nyíló páratlan kilátás a városra.
   A városkép egyik legnagyobb jellegzetessége akkor mutatkozik meg, mikor leszáll az éj. Itt minden világít, minden csillog, és ha ez nem lenne elég, a franciák időről-időre különböző eseményekkel is biztosítják, hogy a főváros az űrből is jól látható legyen.
   Csak, hogy néhányat említsek a fényes őszi programokból, októberenként kerül megrendezésre a Dame de Coeur, azaz a Notre Dame-i Light Show, mely általában egy héten keresztül, minden nap kétszer látható, és az épületre vetített - zenével, és beszéddel kísért - fényjátékon keresztül mesél el egy történetet (franciául beszélők előnyben). Szintén látványos őszi program a Nuit Blanche (Fehér Éjszaka), mely tulajdonképpen egy kortárs képzőművészeti fesztivál a belváros utcáin, terein és különböző épületeiben. Ezen az estén rengeteg fény, látványos műsorok és különböző események várják az érdeklődő tömeget.

2. Emberek.
   Számtalan sztereotípia terjeng arról, hogy a franciák mennyire nem vendégszerető népség, illetve, hogy milyen nyelvi nehézségekbe ütközhet az ideérkező turista, ha nem beszéli a helyi nyelvet. Nem tagadom, nekem is akadtak problémáim angolul megszólalni nem hajlandó, vagy nem tudó franciákkal. Sokkal gyakoribb volt azonban az, hogy a nyelvi akadályok ellenére is próbálták kifejezni magukat és segíteni, sőt, többen adtak vicces, instant nyelvleckéket is, hogy segítsék integrációmat.
   Mint minden sztereotípia, így a franciákról szóló is csak egy durva általánosítás, ami közel sem húzható rá minden egyes emberre. Én párizsi tartózkodásom alatt rengeteg csodálatos, kedves és előzékeny emberrel találkoztam, akik büszkék kultúrájukra és szívesen mesélnek is róla, így számomra a helyiek mindenképp a mérleg pozitív oldalát erősítik.

3. Ételek.
   „A francia nők nem híznak”- ez a cím áll Mierille Guiliano híres könyvének borítóján. Ezt az állítást minden igyekezetem ellenére sem sikerült megcáfolnom, pedig sasszemekkel kerestem az elhízott francia hölgyeket minden unalmas metrózásom alkalmával. Hogy hogyan lehetséges ez a szénhidrátok hazájában, magam sem értem. Minden sarkon „boulangerie” (francia pékség); bagett, croissant és pain au chocolate az összes valamirevaló üzlet polcain; crêpes az utcai standokban; croque-monsieur és croque-madame (francia sajtos melegszendvics tükörtojással) a kávézókban és éttermekben... Félreértés ne essék, több évtizedes péksütemény, kenyér és édességrajongóként egy percig sem panaszkodom.
   Ha pedig meguntuk a pékárukat, jöhetnek a jobbnál jobb sajtok. Személyes kedvencem a világszerte ismert camembert - melyből kétnaponta kell új tömböt vennem idekint -, de a bevállalósabbak sajtkülönlegességek egész tárházát kóstolhatják végig a francia fővárosban. Mindezt leöblíteni pedig nincs is jobb egy finom bornál, mely szintén a franciák egyik specialitása. Külön öröm, hogy a borok kifejezetten olcsók Párizsban a többi alkoholtípussal összevetve, hiszen hatalmas a borkínálat.
   A borsos éttermi árak ellenére erősen ajánlott legalább egyszer meglátogatni egy jobb francia éttermet itt-tartózkodásunk alatt, hiszen a francia konyha az ország egyik legnagyobb különlegessége. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az UNESCO 2010-es döntése a francia konyhaművészet felvételéről a szellemi világörökségi listára.
   
   

Ezek voltak tehát a legfontosabb pozitívumok, melyek miatt Párizsnak minden bakancslistán szerepelnie kéne. Reméljük sikerült meghoznunk az eddig kételkedők kedvét is az utazáshoz, és hasznos információkat adnunk azoknak is, akiknek már így is útitervei közt szerepelt a francia főváros!

À la prochaine. :)

 Ne maradjatok le következő megállóinkról! Kövessetek minket Facebook és Instagram oldalainkon is!