Ahol akár a kerek lehetne szögletes is - élménybeszámoló Indiáról

Köszönjük Terék Vikinek, hogy megosztja velünk indiai útjának tapasztalatait:

India számomra az az ország, ahol eddig a legjobban tapasztaltam a kontrasztot. Ezt pedig minden szinten értem. Hihetetlen számomra, hogy a gyönyörű természet megléte mellett együtt van jelen a légszennyezettség óriási mértéke a városokban. Hihetetlen, hogy annak ellenére, hogy az indiai emberek, vallások, államok és a 22 indiai nyelv jelenléte hozzászoktatta az embereket a "mássághoz" és az ennek való elfogadásához; a fehér embereket a legtöbben még sem így kezelik. Ha rövidtávra megy az ember Indiába (én először 3 hétre voltam), akkor látványosságok vagyunk; viszont mikor hosszabb ideig voltam ott (4 hónapig ott tanultam a Campus Mundi ösztöndíj segítségével), akkor azzal szembesültem, hogy fehér emberként be vagyok különféle skatulyákba zárva, amiből csak nagyon nehezen lehet kibújni (főleg, ha olyan indiaiakkal vagyok, akiknek nincs külföldi tapasztalata). A harmadik kontraszt pedig a sokat emlegetett különbség és a tény, hogy a leggazdagabbak és a legszegényebb réteg egymás mellett él. Szó szerint.

Ezek miatt szerintem a legfontosabb hozzáállás, amit magunkkal kell vinni Indiába az a nyitottság és a hajlandóság, hogy a legapróbb alapfeltételezéseinket is meg merjük kérdőjelezni.

De lássuk is, milyen India! Most abba a városba szeretnélek Benneteket elkalauzolni, ahol 4 hónapot töltettem, Kalkuttába.

A túra kezdete

Kalkutta (az elővárosaival együtt) a harmadik legnagyobb város Indiában és a népessége 14 millió fő fölött van. Területe 1900 km2, ami kb. 2%-a Magyarország területének. A népsűrűség óriási, bár én ezt a belvárosban nem tapasztaltam olyan intenzíven.

Amire Kalkuttában számítani kell, ha május és augusztus között utazunk, hogy nagyon meleg van. Ezt elismétlem még egyszer: nagyon meleg van. Viszont novembertől kb. februárig pedig ’indiai-szemszögből nézve’ tél van, ami egy őszies, 15 fokos magyarországi időjárással egyenlő.

Az öltözködésről azt kell tudni, hogy a városban a vállunkat és a teljes lábhosszt érdemes takarni, mert ott ez a szokás. Ez télen-nyáron így illendő, ezért a nyárra érdemes szellős ruhákat vinni, és felkészülni lelkieben az izzadásra.

Nevezetességek

Kalkutta nevezetességei közé tartozik a híres Victoria Memorial Hall, Teréz Anya háza, Howrah híd és a Kalighat templom, ahol minden reggel 7 és 8 óra között azt is láthatjuk, hogy hogyan áldoznak fel élő kecskéket az ott dicsőített isteneknek. Ezen kívül, ha vásárolni szeretnénk, akkor a New Market ad fedett teret sok kisebb boltnak - bár nekem a Behala Market jobban tetszett, mert sokkal tradicionálisabb volt, mint az előbbi.

Ha a természet után vágyakozunk, akkor ajánlom az Eden Garden-t meglátogatni, ami a zöld pompa mellett betekintést enged a különféle ázsiai vallásokba, hiszen a kert egyes részei különféle vallások istenei számára épült templomokat mutatnak be. A Prinsep Ghat egy kiépített sétány a Hooghly folyó mellett, ami a szent Gangesz folyó egy része.

Ha „hazaibb” dolgokra és színvonalra vágyunk, akkor a Park Street-et ajánlom, ahol a fancy éttermektől kezdve a bulizós helyekig mindent megtalálunk.

2_2.jpgTeréz Anya missziójának az a helye, ahova a hamarosan eltávozó betegeket ápolják és gondoskodnak róluk

 

vizjeles.jpgEmelvény a Princep Ghat mellett

 

9_2.jpgVidyasagar Setu

 

8_2.jpgVictoria Memorial

 

12_2.jpgTutajozás a Gangesz folyón

 

4_2.jpgHowrah híd esti fényekben

 

20_1.jpgJapán templom az Eden Garden-ben

 

vizjeles_2.jpgEden Garden pálmafái

 

Ételek

Kalkutta az édességeiről híres. Az egyik az a rasgulla, ami egy túróból készült golyó, leöntve és beáztatva cukorszirupba. Számomra ez túl édes volt, de a többi édesség tényleg elképesztően finom.

Egy másik különleges étel, ami nagyon ízlett, az a momos volt. Ezek olyan kis tészta formácskák, amik általában zöldséggel vannak töltve (veg momos), de lehet csirkével töltöttet is kapni.

India egyik legelegánsabb és legluxusabb hotellánca a Taj Hotels, aminek az étterem része külön is látogatható. Az ott töltött idő betekintést engedett abba, hogy India szultánjai milyen pompa között tölthették el idejük nagy részét.

10_1.jpgRasgulla

 

13_1.jpgMomos

 

14_1.jpgTaj restaurant

Kultúra

A kultúrát tekintve is számos meghökkentő pillanatban volt részem, melyek közül most párat be is mutatok nektek.

vizjeles_3.jpg

Igen, Indiában nem csak angol WC-vel találkozhatunk, hanem sokkal hagyományosabbal is. De nem kell tőle megijedni, hiszen ugyan úgy működik, mint mikor gyerekként az erdei túrákon csináltuk. 

3_2.jpg

Mivel a tehén az egy szent állat, ezért arra is szabadsága van, hogy éppen a főúton keljen át, vagy két utat elválasztó részen legelésszen. 

17_1.jpg

Kalkuttában a legnagyobb helyi ünnep az a Durga Puja, aminek során szobrászok anyagból isteneket készítenek (a munkákat 2-3 hónappal az ünnep előtt kezdik), és októberben egy egész héten át ezeket hordozzák körbe a nagyvárosban. A hét végén az agyagszobrokat a vízbe teszik, az isten eltávozásának jelképeként. 

15_1.jpgÁldozási szertartás Durgának

 

18_2.jpgIstenek a belvárosban

 

11_2.jpgA külföldi diákok bollywoodi táncbemutatója

Igaz, hogy akár Magyarországot hasonlítom Indiához, vagy akár Indiában a sok különbséget vetem össze, hatalmas kontraszttal és eltéréssel találom szemben magamat. India ennek ellenére segített abban, hogy sokkal érzékenyebb és nyitottabb legyek az emberek iránt, és merjem megkérdőjelezni azt, amit eddig „alapnak” gondoltam.

Megtanultam azt, hogy ne úgy tekintsek ezekre a különbségekre, mint az ellenségeim, hanem tegyek le a saját „tökéletes elképzeléseimről”, hogy hogyan kéne a dolgoknak működniük. Ahelyett, hogy a különbségeket elutasítanám vagy kizárnám, megpróbáltam racionális alternatívákat kitalálni arra, hogy miért lehet ez így Indiában, és egy helyi barát segítségével a helyes magyarázatot megtalálni. Például arról, hogy miért normális az, hogy a tehén a főúton mászkál. (Mert ő adja az egyik legfőbb élelmiszerünket, a tejet; és ezért az élet egyik fő forrása. Emiatt is szent állat.)

Sokat tanultam Indiában, és még több van, amit nem. Szeretnék még visszamenni, és Nektek is csak ezt tudom ajánlani. :)

 

Ne maradjatok le következő megállóinkról! Kövessetek minket Facebook és Instagram oldalainkon is!

A bejegyzés trackback címe:

https://proximaparagem.blog.hu/api/trackback/id/tr5614569712

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zdyzs 2019.01.21. 05:31:31

Az első képen nem a Howrath-híd van (ez egyébként magából a posztból is kiderül, mert jól látható, hogy az esti kép nem ugyanaz). Az A Vidyasagar Setu. Az esti fényben valóban a híres Howrath-híd látható, ahol állítólag naponta 1millió jármű halad át.
A megnézendő látnivalók közül pedig kimarad a Bose Botanikus kert, ahol a világ legnagyobb fája található. Üde, békés színfolt a rettentően zsúfolt és őrülten hangos világvárosban.
A Kali Ghat templomot pedig csak az erős idegzetűeknek lehet ajánlani, az egyetlen hely Indiában, ahol szó szerint halálfélelmünk volt a tömegben. No meg az is erős gyomrot kíván, mikor mezítláb haladsz a templomban (csak úgy lehet) és öt méterrel arrébb éppen egy kecskét beleznek, amelynek a vére szabadon folyik mindenfelé. Kicsit disszonáns az állatáldozat egyébként. A hindu vallás szerint minden teremtménynek lelke van, amit tisztelni kell. Nekem ez nem jön össze azzal, hogy a templomban állatokat öldösnek.

Kollár Zseraldina 2019.01.28. 00:13:57

@zdyzs: Köszönjük a visszajelzést!

Próxima Paragem

Friss topikok